Még leírni sem könnyű, egy pillanatra elakad a billentyű az ember ujjai alatt. A magyar sport mindenkori legjobbjai immár 161 aranyérmet gyűjtöttek, s ezekből az idei, a londoni ötkarikás csúcson az első magyar győzelmet arató Szilágyi Áron immár a harmincötödiket szerzi a nyári olimpiai játékokon. Ezzel tovább erősítette a vívás első helyét a sportágak örökrangsorában.

Bár ez a néhány sor nem egy sportági történelemóra eleje akar lenni, mégsem árt néhány szót áldozni a nagy elődökre. A magyar kardvívók első olimpiai sikerét az 1908-as, londoni olimpián a csapat szerezte, hogy azután 1912-ben az első, egyéni siker is megszülessen dr. Fuchs Jenő jóvoltából. 1924-ben, Amszterdamban pedig egy páratlan sorozat vette kezdetét, hiszen ettől kezdve az egyéniben aratott magyar sikerek mellett csapatban is születtek magyar elsőségek, egészen 1964-ig. 1924-ben dr. Pósta Sándor indította el az egyéni győzelek sorát, amely Terstyánszky Ödön, Jekelfalussy-Piller György, Kabos Endre, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kárpáti _Rudolf (kétszer) révén egészen 1964-ig folytatódott megszakítás nélkül. Ekkor Pézsa Tibor állhatott fel a dobogó legfelső fokára, hogy azután „diétás évek” következzenek. 1988-ban a csapat nyert, 1992-ben a MOB jelenlegi szakmai igazgatója, Szabó Bence végzett az élen. Most pedig Szilágyi Áron is feliratkozott a dicsőségtáblára.

Kezdődik-e új korszak, várható-e, hogy a magyar kardvívás ismét elfoglalja korábbi helyét a nemzetek hierarchiájában? A kérdésre aligha lehet egyértelmű, pozitív választ adni. Egy valamirevaló, sikerekről reális reménnyel ábrándozó válogatott semmiképpen sem épülhet egyetlen emberre. Az már régóta köztudott, hogy Szilágyi Áron a legjobb, s főleg a jövőt illetően a legtöbbre hivatott magyar kardforgató. Ám a négyfős együttesben egy adott napon legalább két tagnak kellene kiemelkedően vívnia. Peking után egészen a 11. helyig lejutott a magyar kardvívó válogatgott, s bár Kovács Tamás kapitányságának alig több, min egyéves időszaka alatt a csapat felkapaszkodott a 6. helyre, de így sem jutott ki az olimpiára. Érdemi javulásra csak alapvető változtatások után lenne remény.

Örüljünk hát Szilágyi Áron egyéni sikerének, aki rendkívül magabiztosan, szemre is látványosan vívott vasárnap délután. S ami legalább ennyire fontos, 22 éves kora dacára igen higgadtan, mindenféle sallangoktól mentesen fogadta a gratulációkat.

„Természetesen nagyon örülök, hiszen előzőleg ilyesmire nem számíthat az ember, hogy biztosan győzni fog – mondta az érdeklődő újságíróknak. - Igaz,kilenc éves koromban már álmodtam arról, hogy olimpiai bajnok leszek... Ha valaki azt mondja, én vívom a döntőt és megkérdezi, kire tippelek, mint leendő ellenfélre, még véletlenül sem említem az olasz Occhiuzzit. Előtte legalább tíz, más nevet soroltam volna, amíg eljutok hozzá...

 - Túl szépen indult a döntő. Azután 8-1-nél váratlanul izgalmas lett az ütközet.

  - Két hónapnyi pihenésre, regenerálódásra van szükségem. Azután viszont folytatódik az élet a lehető legnormálisabb mederben. Egyébként komoly kísértés előtt állok, hiszen az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatott tanulmányaim mellett felvételt nyertem a Károli Gáspár Egyetem pszichológia szakára is. Somlai Béla edzőmmel nagyon kemény felkészülést tervezünk, mert 2013-ban Budapesten rendezik meg a vívó világbajnokság eseménysorozatát, ahol a történtek után kétszeresen is szeretnék jól szerepelni.