2012.06.10. 11:01          

Kálovics Anikó negyedik olimpiáján maratonfutásban indul

Még 2011-ben megfutotta az olimpiai A-szintet Kálovics Anikó, a Zalaszám-ZAC színeiben versenyző hosszútávfutónő. Őt egyébként évek óta diszkrét csend övezi. Edzőjével, Zsódér Zsolttal - aki egyben élettársa is - ideális kettőst alkotnak. Rengeteget versenyez; a mob.hu első érdeklődése idején éppen Indiából válaszolt sms-ben. Most itthon folytattuk a beszélgetést.

 „Bár Indiában igen meleg van, mégsem először futottam ott” - válaszolta a szombathelyi illetőségű atlétanő. - „Előbb Delhiben versenyeztem, most pedig Bangaloréban. Ilyen az én életem, nem mindig válogathatok. Most például szívem szerint lemondtam volna ezt a lehetőséget, de már korábban minden el volt intézve, így maradt a betyárbecsület.”

 - A sportbarátok azt már megtanulták az évek során, hogy Ön utcai futóversenyekre szakosodott. Azt viszont sokkal kevesebben tudják, hogyan kerül bele valaki ebbe az ugyancsak speciális versenyrendszerbe? 

 „A közhiedelemmel szemben nem óvodáskorom óta futok. Mint rendkívül mozgékony gyereket, édesanyám hatévesen elvitt úszni a helyi Vízmű SC-be, ahol egészen 13-14 éves koromig naponta edzettem és versenyeztem is rendszeresen. A fordulat kezdetét az jelentette, amikor az általános iskolai futóversenyeken a fiúkat is rendre magam mögött hagytam. A végső lökést pedig az adta, amikor a hagyományos kőszegi História futáson a felnőtt férfiakat is megelőztem.”

 -Az úszás tehát végleg elmaradt, a futásban pedig egyre jobb eredményeket ért el.    

 „Emlékszem, az egyik évben az ifjúsági Ob-n még serdülőként leköröztem a nálam évekkel idősebb második helyezettet. Kévés István edző jó alapokat adott nekem, nem hajtott túl. Ezért van az, hogy még ma, 35 évesen is élvezem a futást.”

 - Szóval akkor már közel vagyunk az utcai viadalokhoz?

 „Már tizenhat évesen belekóstoltam ezekbe a vetélkedésekbe, amelyek egészen más követelményeket támasztanak a részvevőkkel szemben, mint a pályaversenyek. Berkovits Imre és más hosszútávfutók gyakran mentek ausztriai futásokra, ahova  többedmagammal együtt engem is elvittek. Még az évben elnyertem életem első pénzdíját.”

 - Sokan bizonyára azt hiszik, ez egy könnyű pénzkereseti forrás.

 „Ez bizony hatalmas tévedés! Én például sok éven át pihenőnap nélkül kétszer edzettem napjában, ez alól csak a verseny napja volt kivétel. Nagyobb az igénybevétel, dombra fel és le futunk, méghozzá a kockakőtől az erdei utakig, mindenféle minőségű felületen. A hangulat a legkisebb városokban is elképesztő - mindenhol rengetegen vannak az útvonal mentén. Egyébként Olaszországban és Svájcban versenyzek legszívesebben. Svájc fővárosában, Bernben például minden elképesztően profi módon van megszervezve.”  

 - Azért a pályaversenyeket sem hanyagolta, hiszen huszonhárom éves korában az ötkarikás játékokra is kijutott.

 „Sydneyben, Athénban és Pekingben egyaránt rajtolhattam, mégpedig mindig tízezer méteren. Londonban viszont a Frankfurtban elért 2:33:58 órás eredményem révén lehetek majd ott a maratonfutás rajtjánál.”

 - Évente 30-35 alkalommal áll rajthoz. Mit gondol, meddig lehet ezt még csinálni?

 „Volt olyan szezon, amikor 45 versenyem is volt, ami rengeteg. Ha minden tőlem függne, beérném 20, maximum 25 alkalommal. Az olimpiát követően egyébként mindenképpen pihenőt tartok, mert kisbabát szeretnénk. Utána viszont abban bízom, hogy akár 39-40 éves koromig is sikeres tudok maradni.”

 - Előbb azonban még London következik. Kálovics Anikó mit vár ettől a nagy találkozótól?

 „Remélem, szép magyar sikereknek is örülhetünk majd. Hozzám egyébként az atléták és a triatlonosok állnak legközelebb; elsősorban a szintén szombathelyi Pars Krisztiánnak szurkolok majd. És persze a férfi vízilabdázóknak, akiknek aranyat érő hajráját Athénben az uszodában szurkolhattam végig.”